Tudtam, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam, hogy mi, nem tudtam, hogyan kellene megoldanom, nem tudtam, kapok-e segítséget (bárkitől: az égiektől, emberektől), de végig tudtam. Valami nem oké és rendellenesen nem oké.
És végre, más is látja, más is észrevette, és ezzel egyidejűleg valami halvány fény is pislákolni kezdett az alagút végén.
Most már nem érzem olyan elveszettnek magam, és nagy-nagy megerősítést kaptam: a megérzéseim működnek, máskor is támaszkodhatok rájuk!
Rendbe fog jönni, akiért aggódom!
Egy anya érzi....
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése