Reggeli madárlesen

Ahogy talán egykor Gerald Durell lélegzetvisszafojtva meglapult mondjuk az afrikai szavannákon, úgy lapultam én a házunk falához ma reggel a  "dermesztő" magyar októberben :), és "lankadatlan, embert próbáló" figyelemmel lestem a madárkáinkat, hogy lencsevégre kaphassam őket.

Az embert próbáló figyelem kb. fél órát tartott, jó meleg kabátban ráadásul, szóval nagyon élveztem az egészet valójában, csak arra jöttem rá a végére, hogy a profik vagy állványokkal dolgoznak, vagy szabadidejükben egyfolytában karra gyúrnak, mert a végére már egyik "lesben álló" karomat sem éreztem, de ez a legkevesebb. :)

Bizonyítékot szereztem magam számára, hogy tényleg van haszna az etetőnek és tényleg használják a madarak. Tudtam eddig is, de mániám a személyes meggyőződés. :) :) :)

Íme. A National Geographic azért valószínűleg nem fogja átvenni a fotóimat, de én tökéletesen elégedett vagyok a teljesítményemmel. :) (Fő az önbizalom) :)

Ez a kedvencem :)