Ilyenkor, ébredés után semmihez nem hasonlítható az az érzés, hogy előttünk egy csodás hétvége ígérete, két napig se "munka", se iskola, együtt az egész család.
Közös vásárlás a férjemmel, utána készül a hétvégi ebéd, délután vagy elmegyünk moziba együtt, vagy csak a "fárasztó" nap után alszunk egyet (nyilván nem a háromkor ébredő gyerekeim, de a férjem mindig kapható egy kis sziesztára, és én is szeretek nyugiban eldőlve olvasni hétvégén.)
A szombat reggeli ébredésben már benne van mindennek az ígérete, és ilyenkor nem is kelek fel azonnal, hisz ez a két nap a pihenésről szól: olvasgatok, elmélkedem, vagy éppen verset írok, sőt, olyan is van, hogy egy félórára visszaalszom. :)
Szoó Judit:
Téli reggel
Téli reggel
Hófehér dunnámon
fekszem,
lassan ér ide a
pirkadat,
párnámba fúrom az
arcom,
tartson örökké a
pillanat.
Hó födi kinn a
tájat,
kályhámban táncos
tűz ropog,
fenyőfám
megfagyott ága,
ütemre veri az
ablakom.
Valaki bebújik
mellém:
a magány kis teste
érkezett.
Tűnődöm: - Kell – e
nekem vendég?
- Mért jöttél? - értetlen
kérdezem.
Szótlanul hagyja
el ágyam,
tudja jól ő is,
itt nincs helye,
nem vitáz’ és nem is
érvel,
újra csak enyém a
fekhelyem.
Egyetlen társam a
béke
- ezen az áldott
reggelen,
s mielőtt elvisz
az álom- ,
kezembe fonódik
kis keze.
Részlet Szoó Judit: Kilófaló lélekkönyv - Tükör és árnyék c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése