Verseimről

2009-ben fogtam magam, és írtam néhány verset. Ez persze nem ilyen egyszerűen történt, mint ahogy ezt a mondatot ilyen könnyedén leírtam, hogy "fogtam magam".

Az ihletadó egyértelműen Bujáki Lívia, gyerekkori író-költő barátnőm volt, mert ámulva és mérhetetlen boldogsággal, csodálattal olvastam minden költeményét. Lívi versei zenélnek, énekelnek, dúdolnak, muzsikálnak. Nem egymás mellé rakott rímelő szavak, hanem táncoló, megelevenedő költemények. Szerintem millióból jó, ha egy ilyen tehetség van, de talán még ritkább. Nem túlzok: hasonlították már a stílusát Weöres Sándoréhoz, képletesen az ő unokájának titulálva. Bárki meggyőződhet Lívi tehetségéről, pl. a Füzesi Zsuzsa által illusztrált Álom a Holdról című gyermekeknek szóló kötetében, vagy a Facebookon közzétett versein keresztül. 

Én prózában "utazom", de szeretem a verseket is (olvasni), ahogy szeretek gyönyörködni a csodálatos festményekben, vagy olyan videókat nézni, ahol éppen megszületik egy művész új alkotása, és látható, ahogyan egy vázlatból remekmű születik.

Sem költői, sem festői vénám nincs, ki tudom fejezni magam írásban, de mindig csodáltam azokat az embereket, akik rímbe tudják szedni az érzéseiket, vagy színekkel ki tudják fejezni, netán komponálnak egy dalt. Én is vágyom mindhárom kifejezési módra, de ehhez nincsenek meg a kellő tehetségbeli eszközeim.

Aztán mégis gondoltam egyet pár éve, és mocorogtak bennem mindenféle érzések, szavak, gondolatok, amelyek utat kerestek maguknak, és addig - addig forogtak bennem, míg valami módon tényleg testet öltöttek. Így született meg a legelső értékelhetőnek mondható versem, a Fekete Madár (lásd: Kilófaló lélekkönyv - Tükör és árnyék). 

Utána írtam még néhányat, majd több éves szünet következett, amikor megint felszínre akart törni pár rímbe szedett gondolat, és akkor meg is írtam őket. 

Természetesen, mint minden egyebet az életemben, én ezt is "naiv" módon teszem, és ezért is állnak hozzám közel talán ennyire a naiv festők munkái is.)

Éppen ezért tisztában vagyok a korlátaimmal, míg Bujáki Lívi barátnőm (vagy hajdan József Attila, Petőfi) költeményeket ír (és született tehetség), addig én egyelőre csak verseket próbálok. Sőt, idővel megértettem, szükségtelen is bármiféle, bárkivel történő összehasonlítás, hiszen ők Ők, én meg én vagyok: csak a saját szintemen kell és lehet teljesítenem, az meg úgyis annyi, amennyi adatott. :)

Ebben megnyugodva, jólesik ilyen módon is kifejezni az érzéseimet néha, jó időtöltés, szórakoztató tevékenység verset írni, ahogy néha szívesen kitöltök egy sudoku táblát is (én, a matematikai antitalentum..) :), vagy ahogy (szintén "naiv" stílusban) illusztráltam a saját receptes - mesés könyvemet. :) Örömet jelent, alkotás mindegyik. 

Ezek figyelembevételével tudom olvasásra ajánlani a verseimet, melyekből álljon itt most néhány, és időnként esetleg mutatok még belőlük.  :)

Erdő
Téli reggel
Szabadon Toscanaban
Éji vers